2015. december 27., vasárnap

00.Prológus

Aurora vagyok , 16 éves , és 1 hete tudjuk a családommal , hogy rákos vagyok.
Jövő héttől be kell költöznöm a kórházba minimum fél évig... (§)...

Kórházi napjaim borzasztóan telnek , mindennap ugyanaz történik , gyengülök már a halálra készűlök
napjaimat csak a kedvenc zeném dobja fel , A Little Things. Hihetetlen hogy imádom ezt a számot.
Egy nap amikor már a 4. hónapja vagyok bent a kórházban , csak arra ,hogy felvidítsák a betegeket
akik körülöttem vannak , mivel a szobában 5-en voltunk ,borzasztó őket is látni , hogy betegek...
Szóval az orvosok kitaláltak egy programot amivel mosolyt csalhatnak az arcunkra, gondolom azért
mert tudják , hogy úgyis meghalunk... Akik aznap meglátogattak minket , valami csodálatos volt.
Egy igaz álmom vált valóra , azt hittem valami béna embereket hívnak mert 'nekünk úgyis mindegy'
de nem! Ez fel nyitotta a szemem, hogy léteznek csodák , és az nap eldöntöttem ,hogy harcolni fogok
a rák ellen mert van miért! Melegség töltötte el a szívem , hihetetlenül örültem , hogy találkozhattam
velük. Nem kívánom senkinek sem a rákot , de egy csakis egy dolog volt jó a rákban , hogy találkozhattam azokkal a személyekkel akik a példaképeim , és azzal az egy személlyel is akibe fülig bele voltam zúgva!Ezáltal nem éreztem magam egy 'senkinek'.. És amikor bele súgott a fülembe valami bizsergés fogta el a testem.

8 megjegyzés: